Mi az a horoszkóp
Az időnek nem csak mennyisége, minősége is van. Régen elsődlegesen az idő minőségével foglalkoztak, és a mennyiségét hanyagolták el. Az idő kvalitásnak nincs köze az időtartamhoz, az időkvalitás azt jelenti, hogy minden időpont vagy időszelet (s ez lehet egy óra, egy másodperc, de egyévtized is) meghatározott minőségű, amelyben csak olyan események jelenhetnek meg, amelyek adekvátak ezzel a minőséggel.
Másképpen ez azt jelenti, hogy egy bizonyos időpontban csak olyan események valósulhatnak meg, amelyek kvalitatív tartalma megfelel a mindenkori időkvalitásnak. Az idő ezek szerint utat nyit valamilyen lappangó tartalomnak, hogy az beléphessen s manifesztálódhassék a valóságban. Egy repülőgép nem zuhanhat le „akármikor”, csak akkor, amikor ezt az uralkodó időkvalitás megengedi.
Mivel az idő maga is csak a valóság egyik szintje, az idő kvalitások is az ősprincípiumoknak felelnek meg. Így egy meghatározott időpontban egy bizonyos princípium, pontosabban egy bizonyos princípiumkeverék uralkodik. Régebben mindenki tudta az alábbi törvényt, amelyet közben sajnos már elfelejtettünk, nevezetesen, hogy „minden kezdet magában hordja a véget”. Ez a törvény azt jelenti, hogy a kezdet pillanatában már benne foglaltatik az egész folyamat és a vég is. Osztjuk ugyan azt az elképzelést, hogy a történésekbe bele lehet avatkozni, bele lehet szólni.
Mégis, minden kezdetben ott van a vég is, ugyanúgy, ahogyan minden magban benne van a kifejlett növény, új magjaival együtt. Mindig mindenben minden ott van. A magban ott a gyümölcs és a gyümölcsben a mag.Mivel régen tudtak az idő kvalitásról, nagy súlyt helyeztek arra, hogy minden vállalkozást a „megfelelő órában” kezdjenek el. Minden vállalkozás ugyanis annak az idő kvalitásnak megfelelően fog fejlődni, amelyben kezdődött. Ezért ha egy bizonyos vállalkozás lefolyását és kedvező végét be akarjuk biztosítani, meg kell keresnünk a kezdet számára megfelelő időkvalitást.
A horoszkóp egy meghatározott időpontban az égboltról készült pillanatfelvétel. A horoszkóp egy meghatározott időpontban, egy meghatározott helyre vonatkoztatva grafikusan ábrázolja az égbolt helyzetét. Így minden horoszkóp egy idő–hely egyenlet. A horoszkóp mindig arra a helyre vonatkozik, amelyen a felmért esemény manifesztálódott, ebből a perspektívából szemléli az eget. A horoszkóp szimbolikus formában mutatja az idő minőségét, és azon ősprincípiumok specifikus rangsorolását és egymáshoz való viszonyát, amelyek közepette egy ember ebbe a létbe lépett.
A horoszkóp az a feladat, illetve tanterv, amelyet egy embernek életében meg kell valósítania, be kell töltenie. Minden úgynevezett konstelláció egy meghatározott feladatot, problematikát testesít meg. A csillagok sem ezt, sem azt nem csinálják. A hőmérőről se mondhatjuk: ha a higanyszál harminc fokot mutat, ezzel bizonyos hőséget ajánl a hőmérsékletnek, ennek a hőségnek azonban nem kell szükségszerűen bekövetkezni. A csillagok nem kényszerítenek semmire, csak azt mutatják meg, hogyan áll össze egy bizonyos időpontban a valóság. Ezt azonban kényszerítő pontossággal.
Beszéltünk már arról, hogy minden konstelláció egy ilyen probléma szimbolikus formája, s a horoszkóp ezáltal az élet tantervének tekinthető. Mindezeket a konstellációkat tanulással, aktív megvalósítással át kell helyeznünk életünkbe, s meg kell váltanunk problémásságuktól. Bár a születés időpontjában a konstellációk még problémák”, életünk végére lehetőleg egészen meg kell váltanunk őket problémásságuktól.
Életünk tanulási folyamat – ez, sajnos, sokak számára nem olyan magától értetődő, mint amilyennek lennie kellene. Ha a természetben valamilyen közös lényegi vonást keresünk, azt találjuk, hogy minden fejlődik. Mind a tudomány, mind az ezotéria számára minden élet célja az evolúció. A tudomány hajlamos arra, hogy az evolúciót a „véletlen” génmutációk termékének tekintse.
Az ezotéria ezzel szemben az evolúcióban egy definiált célra irányuló fejlődést lát. Abban viszont mindenki egyetért, hogy minden, ami él, fejlődik. Hogyan történik ez a fejlődés? Kizárólag tanulási folyamatokon keresztül. Ez ugyanúgy érvényes a féregre, mint az emberre
Thorvald Dethlefsen A sors mint esély – részlet a könyvből
