Edgar Cayce a karmáról
A nagy tisztánlátó, Edgar Cayce okkult magyarázataiban felvázolt reinkarnáció-elmélet szerint minden entitás a kezdetekben teremtetett, és újra meg újra testet ölt, hogy elsajátítsa az alapvető spirituális leckéket: a szeretet, a türelem, a mértékletesség, az egyensúly, a hit, az önfeláldozás stb. terén. Cayce szerint a reinkarnáció, a karma, a megbocsátás, a „szeretet szeretetet szül“, és „a gondolat teremt“ alapvető és egyetemes törvényeinek ismerete segíti a spirituális fejlődést. A „megbocsátás törvénye“ Cayce okkult magyarázatának alapköve.
Éppúgy, mint a newtoni fizika a modern nukleáris fizikával összevetve, a karma törvénye is látszólag lényegesen magasabb szinten működik, mint a megbocsátás törvénye, amely – Cayce szerint – meghaladja a karma törvényét, amikor bensőnk megnyílik a Krisztusi Tudatosság felé.
Ez a Krisztusi Tudatosság az EGYSÉG emberi élménye, melynek nincs ellenpontja, mert nem a polaritás törvényének vi-lágában születik. Így, ha elfogadjuk Cayce megbocsátás-törvényét, rádöbbenünk, hogy a karma törvénye nem a végső mozgatója életünknek. Mégis hasznos lehet, ha megértjük, mi is a karma, és hogyan működik. Cayce azt állítja, hogy „minden, ami korábban felépült – akár jó, akár rossz -, benne rejlik az adott lehetőségben“ /azaz a jelen inkarnációban/.
Cayce több ezer feljegyzett igazlátásában ismételten hangsúlyozza, hogy egy bizonyos probléma megjelenése vagy egy nehéz időszak az életünkben nem más, mint „önmagunkkal való találkozás“ - vagy másként fogalmazva-, elkerülhetetlen szembesülés a múltban szerzett tapasztalatainkkal.
A karma törvényét a legteljesebben a „szemet szemért, fogat fogért“ bibliai axióma fejezi ki. Lehetetlen túlbecsülni a karmát létrehozó legmélyebb erő, a vágy hatal-mát. Csak az egó képes vágyakozni, hiszen az ősvaló /vagy lélek/ már eggyé vált mindennel, így nem vágyik semmire.
A karma törvénye lényegében az, hogy „végül is azt kapod, amire vágysz“. Ám természetesen nem biztos, hogy átlátjuk vágyaink szövevényét, míg meg nem éljük azokat. Például vágyhatunk anyagi gazdagságra, ezért egy különösen gazdag családba születünk bele. Megkaptuk, amit akartunk, de elégedettek leszünk-e?
Nem. Azonnal más vágyak születnek bennünk, mint-hogy a nyughatatlam értelem – természete szerint – újabb és újabb vágyakat alkot. Valójában rádöbbenünk, hogy az újonnan nyert gazdagság nemhogy nem boldogít, de inkább szörnyű teher! Amikor szegények voltunk, legalább nem volt mit elveszítenünk, így szabadok voltunk. Most gazdagon állandóan attól rettegünk, hogy elveszítjük, amit igazából nem is akarunk, ám mégis ragaszkodunk hozzá. Így felvetődik a kérdés:
Hogyan tudunk megszabadulni vágy kovácsolta kötődéseinktől /vagy elengedni azokat/, hogy ismét szabadok lehessünk? /William Blake , a nagy angol költő „ész-koholta béklyóknak“ nevezte e kötelékeket. / Ez a szabadság minden önmegvalósító technika és felszabadító törekvés végső célja.
Edgar Cayce ismételten hangoztatja: „A szellem az alkotó“. Azzá válunk, ahol szellemünk elidőzik. Ha tehát fokozatosan változtatni tudunk viselkedésünkön és gondolkodásmódunkon, ha tudatunkat meditációval magasabb rezgésre tudjuk hangolni – nemcsak birtokolva, hanem élve is a választott eszményt -, akkor elkezdünk kibontakozni a kötelékekből és szabadon az élet ritmusával leszünk képesek lélegezni.
