Kronobiológia, asztrológia

A karmikus törvény természetével és működésével kapcsolatos meglátásokban bővelkedik számos spirituális tanító írása és tanítása. Legtöbbjük keleten él, így tanaik a buddhista vagy hindu hagyományokban gyökereznek. Paramhansa Yogananda, az egyik első keleti spirituális mester, aki Nyugaton is széles körben terjesztette tanítását, írt egy csodálatos és lelkesítő könyvet Egy jógi önéletrajza címmel, amelyben a következő idézetet találjuk:

„Az igazságosság törvénye: sors, karma, végzet – vagy hívd aminek akarod – valahogyan, de nem véletlenül meghatározza eredetünket, fizikai felépítésünket, valamit észbeli és érzelmi sajátosságaink egy részét.

Fontos, hogy észrevegyük, hogy bár nem menekülhetunk el saját alapmintánktól, együttműködhetünk vele. Itt lép be a szabad akarat. Szabadon választhatjuk és világosan felismerhetjük meg-értésünk határait, és amit helyesen élünk választási képességünkkel, megértésünk tágul. Tehát, ha választottunk, el kell fogadnunk döntésünk következményeit, és onnan kell továbblépnünk.

Yogananda továbbmegy és azt is megmagyarázza, hogyan tudjuk leghatékonyabban kezelni karmánkat, és mi a megfelelő hozzáállás sorsunkhoz.

„Múlt karmák csírái nem tudnak kisarjadni, ha a bölcsesség isteni tüzében megperzselődtek... Minél magasabb szintű egy ember önmegvalósulása, annál nagyobb hatással van a finom spirituális rezgésével az egész világegyetemre, amíg ő maga annál kevésbé áll a szakadatlanul változó jelenségek /karma/ hatása alatt“.

Yogananda az asztrológiát is jól ismerte, hiszen guruja az ősi művészetek és tudományok mestere volt. Érdemes tehát átgondolnunk az asztrológiávl és annak alkalmazási területeivel kapcsolatos megállapításait.

„Egy gyermek azon a napon és órában születik, amikor az égi sugárzások matematikailag harmonizálnak a gyermek egyéni karmájával. A horoszkópja egy erőpróbát rejtő portré, amely felfedi megváltozhatatlan múltját és annak valoszínű jövőbeli következményeit.

Az önismeret növekedésével párhuzamosan az egyén karmája gyakran egy finomabb szinten kezd megnyilvánulni, minthogy az egyén megnyílik az önmagáról megtanulandó leckéknek, s így nincs többé szükség megrázkódtatásokra vagy drámai eseményekre, hogy fölébressze az embert a spirituális zsibbadtság dermedt szendergéséből.

„A pszichológiai szabály állítása szerint, ha egy belső helyzet nem tudatosul, akkor kívül történik meg, sorsként. Azaz, ha az egyén nem tudatosítja ellentmondásait, akkor a világ kénytelen erőszakosan eljátszani a konfliktust és ellentétes feleire széttépni.

/Aion, s. 71/