Szepes Mária
Szepes Mária 1908 december 14-én született Budapesten, csak 19 nappal később, mint a nagy cseh származású lelki mester, Eduard Tomáš /1908 november 25/
. Legismertebb művei A Vörös Oroszlán és a Pöttyös Panni-sorozat.
Legerősebb bolygója a Mars, amely a saját jegyében van, a Skorpióban. Uralja a Saturnuszt a Kos jegyében, az pedig az Uránuszt a Bakban.
A Merkur és a Jupiter kölcsönösen uralják egymást, ilyen recepció kivételes személyiségre utal. A 4., 8. és 12. házak erős elfoglaltsága a magasabb szellemi szintet, az ezotériát és a hitet testesíti meg. Ha nem ez töltötte volna ki az életét, akkor betegségekkel kellett volna szembenéznie.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szepes_Mária
V Vörös Oroszlán misztikus életrajzi regény. Titokzatos figura bukkan fel Szepes Mária több évszázadot felölelő regényének első lapjain. Különös küldetés vezérli: át kell nyújtania egy kéziratot, amely elbeszéli a vörös oroszlánnak, azaz a bölcsek kövének történetét. A bölcsek köve, a nagy elixír, a magisterium – az alkimisták hite szerint – nemcsak aranycsinálásra jó, hanem általános gyógyszer és az élet meghosszabbításának csodaszere is, amely a transzmutációt, tehát az átváltozást az emberre vonatkoztatta, s a lélek megnemesítését, arannyá változtatását tekintette céljának. Ebben az értelemben a bölcsek köve a királyi tudás volt, amely hét fokozaton keresztül a tökéletesedéshez, az emberfeletti állapothoz vezetett: a megtisztult személy beavatottá, adeptussá emelkedett.
Szepes Mária regényének főszereplője 1535-ben születik, és élete az átváltozások során át a XVIII. század végén ér véget. Ez az életrajzi láncolat úgy alkot egészet, hogy az újjászülető emlékezik előző életére.
Részlet a regényből:
Baljós, tisztázatlan problématömeget vittem magammal dolgozószobámba. Késő este volt, én azonban nem akartam lefeküdni. Meg kellett fejtenem a nehéz hieroglifát, amelyet a sors újra és újra feladatul adott, s most végső sürgetéssel elém állított. Nem térhettem ki előle. Három szobával arrébb kínlódott egy ember, aki legnagyobb szerencsétlenségében, létének végveszélyében görcsösen hozzám kapcsolódott, tőlem várta megváltását. Átgázolt minden szavamon, érvemen, mint Rabbi Löw Gólemje, s csak a belérejtett varázsformulára
hallgatott. Elixírt kért 
tőlem, és nekem nem volt számára elixírem.
A Gólem pihent, és erőt gyűjtött odaát. Új meg új órákat zsarolt a haláltól, hogy kiharcolja tőlem saját rögeszméjét.
Én pedig feladtam a kérdést a csillagoknak, mert önma- gam ból nem hangzott rá felelet. Ahogy a lámpa csöndes fényében asztrológiai számításaimba merültem, s kint a tárt ablakon túl sötéten zúgott a holdtalan park, hirtelen belém markolt az emlékezés. Ugyanez megtörtént már velem egyszer. A pillanatok, érzések, a sötétség súlya, a csend hangja hajszálra fedték egymást – akkor és most. A két kép egymásra tolódott. Sötét pajtában ültem egy kékre festett ládán, és a térdemre támasztott könyvön felvázoltam a csillagok állását: ugyanazt a csillagállást, amelyet kezem most rajzolt bele az állatégöv egy-egy körének tizenkét házába. Egyik kör az én sorsom, a másik Hans Burgneré… vagy Ernst Mülleré?
Ernst Mülleré, aki távol valahol meglapulva figyel, és hallgat… Igen. Most én ültem Rochard helyén. Azonos voltam vele.
Milyen zsúfolt a halál háza az én horoszkópomban ma éjszaka: a nyolcadik ház. Ugyanazok a sötét bírák tolonganak benne, mint akkor… nem… nincsen akkor… ez az a pillanat! S a másik kör, Hans Burgneré… vagy Ernst Mülleré… úgy fedi az én körömet, hogy a szörnyű közelállásban a bírákból hóhérok lesznek: Mars a Merkurral az Iker jelében… Mars a Szaturnusszal fülledt konjunkcióban. Pusztító erőiket a Hold gyűjti kelyhébe, koncentrálja, és hatalmas, parancsoló erővel közvetíti hozzám és hozzá… aki meglapulva figyel, és hallgat…
Hans… Ernst…
